„Építőipari válság” – miért nem elég egy címke?

Az elmúlt időszakban az „építőipari válság” kifejezés szinte mindent lefed: csökkenő beruházások, óvatosabb megrendelők, hosszabb döntési ciklusok, szigorodó finanszírozási feltételek. A probléma ezzel a címkével az, hogy könnyen elrejti alényeget: nem minden szegmens reagál ugyanúgy, és nem minden visszaesés ugyanabból az okból történik. Egyes építmény-főcsoportokat az egész Európát érintő versenyképességi válság vagy a „felvevő” iparok lassulása, más építményfőcsoportokat a magas kamatlábak miatt dráguló finanszírozás, megint másokat a jól teljesítő értékpapír-piacra átirányuló befektetői figyelem érint hátrányosan. Emiatt a pontosabb kérdés inkább így hangzik: melyik piaci részterületen milyen „válságjelek” látszanak, és ezekre milyen válasz adható cégszinten.

Az AEC, Architecture, Engineering and Construction, azaz Építészeti Mérnöki és Kivitelező ipar különösen érzékeny a beruházói hangulatra, mert a projektek gyakran nagy értékűek, hosszú átfutásúak, és több szereplő együttműködésén múlnak. A bizonytalanság ezért nem csak mennyiségi, hanem szervezési és kockázatkezelési kérdéssé is válik: hogyan lehet fenntartani a stabil működést akkor is, amikor a piac „nem egyformán fáj”?

Cégszintű kilábalás: portfóliószélesítés és piacgondolkodás

Visszaeső vagy hullámzó piacon az egyik legfontosabb cél a kitettség csökkentése. Ennek klasszikus eszköze a portfólió szélesítése, de nem „mindent vállalunk” alapon, hanem tudatosan:

• milyen projekttípusok adnak kiszámíthatóbb futást,
• hol magasabb a hozzáadott érték,
• mely területeken van reális versenyelőny (technológia, kapacitás, referenciák, minőség),
• és hol érdemes inkább partnerségi modellben megjelenni.

A portfóliószélesítés mellett ugyanilyen fontos az újra tervezés: megrendelői körök, iparági klaszterek, földrajzi fókusz, valamint a projektméret és kockázat arányának tudatos, adat alapon történő felülvizsgálata. A cél nem az, hogy minden irányba egyszerre nyissunk, hanem hogy legyenek opciók: ha egy szegmens lassul, legyen másik, ahol a cég kompetenciái átvihetők. Ez az acélszerkezet-gyártásban különösen releváns: a gyártási fegyelem, a minőségbiztosítás és a mérnöki támogatás olyan alap, amely több ipari területre is adaptálható.

Hatékonyságnövelés: a leggyorsabban megtérülő „válságálló” beruházás

A Weinberg egyik reakciója a válságra az ESG személetével összhangban lévő saját iroda beruházás elindítása volt. A talajszondás hőszivattyúval fűtött, több 1 100 m 2 -es, új építésű épület, valamint a 600 m 2 -es, energetikai szempontból is teljesen felújított épület egyszerre hozott létre projektet és mérsékelte költségeket. A beruházásnak köszönhetően 80%-ot meghaladó mértékben csökkent a földgázfogyasztásunk, nőtt a munkavállalóink komfortérzete és elkötelezettsége. Ahogy Derczó István fogalmazott: „mi mindig akkor építkezünk, amikor válság van”. A Weinberg munkavállalói számára ezeknek az építkezéseknek szimbolikus jelentősége is van, a leépítésekről szóló kommunikáció helyett a tulajdonosi elköteleződést, kitartást, a stabilitást, a fejlődés szemmel látható és kézzel fogható jeleit látják minden munkafelvételkor.

Digitalizáció az építőiparban: nem trend, hanem versenyképességi feltétel

A digitalizációt sokan még mindig eszközlistaként kezelik (szoftverek, platformok, „bevezetünk valamit”). Pedig a valódi tét az, hogy a cég mennyire tud adatból döntést hozni és mennyire tudja a folyamatokat összekapcsolni: tervezés–kalkuláció–beszerzés–gyártás–kivitelezés–dokumentáció. Aki itt fegyelmezett, az hamarabb látja a kockázatot, gyorsabban reagál a változásokra, és pontosabban tud kommunikálni a megrendelővel.

Különösen fontos a digitalizáció, az AI, a robotizáció tekintetében az egyetemek és a piaci szereplők közötti együttműködés, mivel a legújabb technológiák és az azokhoz fűződő alkalmazási tapasztalat az oktatási intézményekben általálban nem érhető el. A digitalizáció nem feltétlenül „nagy ugrás”. Ahogy Tóth Attila fogalmazott: Ez a fejlődési pálya már nem úgy néz ki, hogy vannak bizonyos platók, amiket elérünk.. hanem ez egy folyamatosan emelkedő pálya”.

Munkaerőhiány, utánpótlás és a következő hullám: hol lehet stabilabb pálya?

Az építőipari munkaerőhiány nem csak darabszám kérdése. Könnyen belátható, hogy egy 340 főt foglalkoztató generál-kivitelező, vagy egy több mint 160 magasan képzett mérnököt foglalkoztató tervező-lebonyolító vállalat számára a humán erőforrás és annak hatékony alkalmazása a legfontosabb. Annak biztosítása, hogy a kollégák közül a lehető legtöbben a lehető leggyorsabban a megfelelő helyre kerüljenek, a megfelelő képzettséggel, a szükséges információkkal és erőforrásokkal a tudásuk és képességeik szerinti kihívások elé állítva, minden nagy munkáltató elemi érdeke. Ahogy Derczó István fogalmazott: „Nagy szükség lenne egy CÉH Iskolára, és egy Weinberg iskolára” annak érdekében, hogy a diákok fél év szakmai területen vagy munkaterületen eltöltött idő birtokában tudják meghatározni, milyen irányba szakosodjanak.

A duális képzés, a gyakorlati programok és a belső tudásmegosztás azért stratégiai jelentőségű, mert csökkenti a „hosszú betanulási idő” kockázatát.

Ágazati szinten, vagy kormányzati intézkedések tekintetében mi jelenthetne gyors segítséget?

Derczó István elmondta: fontos lenne folytatni a nagy társasházépítések kiemelt beruházásként történő kezelése által kijelölt utat, vagyis lebontani a bürokrácia jelentette akadályokat Kiemelte az Országos Tervtanács jelentette akadályt, mely akár több tízmilliárdos projektek megvalósulását hátráltathatja.

A stabilabb pályát adó piaci irányok között egyre hangsúlyosabbak azok a területek, amelyek nem pusztán új építésből élnek: energiahatékonysági felújítások, állománymegújítás (green retrofit), valamint az infrastruktúra fejlesztése. Ezek több okból is fontosak: társadalmi hasznosságuk egyértelmű, hosszabb távon is projekttömeget adhatnak, és a technológiai fejlődés (anyagok, rendszerek, szabályozás) miatt magasabb hozzáadott értéket teremtenek. Ezekhez, illetve a kiemelt közérdekben megvalósított egészségügyi vagy infrastrukturális beruházások, például hidak építésének megvalósításához most is érdemes lenne akár „eladósodni” is.